S2E1 - Get Lucky

Van egy Brett Domino nevezetű fazon Youtube-on, aki a haverjával együtt elektronikus hangszerekkel dolgoz fel slágereket. A stílusuk elég egyedi. Egy poént hálátlan szerep elemezni, de a lényeg az, hogy ők profik és mégis úgy adják elő a számokat, mintha stréber, a szociális közösségbe nehezen beilleszkedő egyedei lennének a társadalomnak. A kinézetük alapján ez hihető is, de tisztán kivehető, hogy csak poénnak szánják. 2009-ben indultak a Britain's Got Talent tehetségkutatón. Imádták őket, egyedül csak Simon nem fogta fel elsőre, hogy ez csak egy vicc akart lenni.

Ők tényleg profik, minden videóban amit néztem tőlük, újabb és újabb hangszereket szólaltatnak meg. Főleg az elektronikus eszközöket szeretik, de akusztikus gitárt is láttam már pengetni őket. A brit kiejtést és a nonverbális Mr.Bean-i humort ötvözni az amerikai slágerszámokkal szerintem hatalmas ötlet volt.
Az első tőlük látott zenefeldolgozás-élményem a Get Lucky a Daft Punktól. Mióta láttam ezt a videót, mindig beugrik amikor hallom a rádióban az eredeti számot. Beégett a szürkeállományomba, ahogy a magas srác tapsol és csettintget. Amikor Brett a dal refrénjét "We're up all night to get lucky" ismételgeti, igazán nem akarom lelőni a poént, de eszetlenül szellemes az a megoldás, hogy hét ismétlés után a nyolcadikra ... mit is akartam ide írni? Na mindegy.